Mi lenne, ha bátorítanánk egymást nőként? Mi lenne, ha elfogadnánk a nőiességünket, és nem egymás ellenségei lennénk, hanem egymás testvérei?
Dédmamám öröksége – akit nem vártak, és „csak lyány” volt
Dédmamám rendkívüli asszony volt. A családban mindenki emlékszik a tartására, a bölcsességére és az emberi minőségére. Kevesen tudják azonban, hogy ő is nehéz terhet hordozott magában… Hatodik gyermekként született, nem várták, és csak „lyány” volt.
Ez a két körülmény alapjaiban formálta a személyiségét. Akit nem várnak, gyakran bizonytalan a saját értékében – ebből pedig fakadhat akár erős megfelelési vágy, akár egy visszahúzódó életforma.
De én most a nőiességének elfogadására szeretnék figyelmet fordítani. Nőnek lenni a társadalom és a családja megítélése szerint nem volt annyira értékes.
Otthon elég fiú volt ahhoz, hogy a földeken és az állatok körül elvégzendő munka elkészüljön. Nem hiányzott még egy éhes száj.
Anyáról lányra szálló minta
Életében a női létének el nem fogadását a lányával való kapcsolata tükrözte leginkább. Hogy mi volt közöttük az ellenségeskedés és a konfliktusok konkrét oka, talán ők sem tudták. Dédmamám önkéntelenül azt adta tovább, amit ő is kapott: a nőiessége megélésének terhét és az elutasítottság érzését.
Anyáról lányra szállt a minta: nő a nőt marta és bántotta.
Ez a történet egy letűnt kor emléke. Mára a „lyány” is gyermeknek számít.
Azonban ha egy anya–lánya kapcsolatot vagy egy női csoportot napjainkban megnézünk, sajnos azt látjuk, hogy a rivalizálás, az egymás elutasítása és bántása még mindig jelen van. Jó lenne ezen változtatni!
Ehhez pedig az önmagunkkal és a nőiességünkkel való megbékélés lehet a kulcs.
Épp ideje letenni őseink terheit
Hölgyek! Épp ideje letenni őseink terheit, és békét kötni önmagunkkal és a nőiességünkkel.
Éljünk végre békében egymással, szeretettel és elfogadással!
Ha úgy érzed, hogy nálad is generációs minta ismétlődik, a kineziológiai-családállítás konzultáción egyénileg, a csoportos családállításon pedig közösen dolgozhatunk vele.
