Beleragadva egy rossz élethelyzetbe – Kineziológia
Egy bizonyos kort elérve az emberek hajlamosak egy-egy nehéz helyzetben az időre hivatkozni: hogy ők már nem lépnek, ők erre a kis időre nem változtatnak.
Szerintem az öregedéshez ez az első út. (Persze, nyugodtan lehet ezt választani, senki nem akadályoz meg benne.)
Viszont beleragadni egy rossz párkapcsolatba, maradni egy munkahelyen, ami már rég nem tesz hozzá a boldogságodhoz, tényleg le fog építeni, és tényleg csak kevés időd marad.
Tíz év a nyugdíjig keservesen sok idő! Napi nyolc órában utálod, amit csinálsz? A rossz párkapcsolatban pedig az ember elsorvad és fénytelenné válik. Legyengül.
Nem kell azonnal felmondani! Nem kell azonnal változtatni!
Vannak, akik robbanásszerűen, hirtelen képesek változtatni. A húgom pont ilyen – büszke is vagyok rá –, mindent otthagyott, és fél év alatt sikeres vállalkozást épített fel.
Másoknak lépések kellenek: célkitűzés, tanulás, tervezés, belső változás. Ez függ a személyiségtől, a cél nagyságától és komplexitásától. De a tervezős, célkitűzős időszak lelkesít és irányt ad. Nem elsorvaszt, hanem éltet.
Én mindenkit arra biztatok, hogy ebbe az életbe tegye bele azt, amit tud, és ha már tényleg menni kell, nyugodt szívvel mondhassa: „Én megtettem. Megléptem. Azt hiszem, ennyit tudtam ebből a sorsból kihozni.”
