24 éves voltam, amikor egy szakavatott, 40 éve a témával foglalkozó elismert orvos azt mondta, hogy nem fogok meggyógyulni. Pár éve már a páciense voltam és a terápiája nem akart beérni. Én mindig nagyon szigorú voltam, betartottam az összes szabályt, mégis egyre rosszabb lett az állapotom. Egy A4-es oldal betelt az ételintolerancia felmérés eredményével. Állandóan gyulladás volt a testemben, amitől folyamatosan rossz közérzetem volt és nehezen tudtam koncentrálni a munkámra.
Amikor az orvos kijelentette, hogy nem lesz gyerekem és nem fogok meggyógyulni, elegem lett. Kijelentettem: Ez így nem maradhat!
Alapból az étkezéssel mindig hadilábon álltam. Születésemkor nem akkor akartam enni, ahogy azt a kórházban ütemezték. Kilógtam a rendszerből, így anyatej helyett valami cukros lével itattak.
Étkezési zavarokról óvodás koromból is maradt emlékem. A mászókán azon gondolkoztam, hogy a tejszín mennyire hízlal. Ez a tény nagyon elszomorított. Otthon és a családom hétköznapjában sokszor volt téma a testsúly és a tévés reklámok is hatással voltak rám.
A gyermek életének első 7 évében, mint a szivacs szívja magába a környezetében élők viselkedésmintáit, reakcióit. Így az étkezéssel továbbra sem kerültem jó kapcsolatba.
Voltak túlkapásaim, önbizalomhiány miatt éheztettem, néha túlettem magam.
Ez főiskolás koromra teljesen eldurvult. A fogamzásgátló, az italozások, a nagy mennyiségű cukorbevitel, a főiskolával kapcsolatos teljesítménykényszerem mind hozzájárultak, hogy ez kialakuljon. De!
Úgy hiszem, ezekre szükség sem kellett volna, ha kiegyensúlyozott, magabiztos ember lettem volna. Nem szedtem volna fogamzásgátlót, ha a határaimat meg tudom védeni egy párkapcsolatban.
Szóval az okok lelki eredetűek, amiket az anyagban próbáltam megoldani.
Rengeteg alternatív módszert ismertem meg. Viccesen mindig azt mondtam, hogy még csak ördögűzésen nem vettem részt. Tanultam magamról, az elakadásaimról, a családomról az embertársaimról és lassan fejlődtem. Fejlődtek az emberek körülöttem. A családom új dinamikát vett fel. Visszataláltam a gyökereimhez. A családom a gyógyulásom örömére szintén rálépett az önfejlesztés útjára.
Ami engem illet, meggyógyultam és azóta foglalkozhatok más kihívással is az életben. 😅