Avagy a különcök szerepe a rendszerben…
Nagyon általános jelenség az, amikor egy család nagyon reál beállítottságú, születik bele egy művészlélek. Vagy pont fordítva. Esetleg egy nagyon szabályos erkölcsi normákat követő családba beleszületik egy szenvedélyes lázadó, aki nem tudja követni a hagyományos elveket.
A család, mint rendszer is folyamatosan fejlődik. Az élet ezt a beállítottsági túlsúlyt nem támogatja, nincs harmónia. A családtagokból javarészt hiányzik a lazaság, vagy épp az érzelmi élet, így születik valaki, aki ezt próbálja a többieknek megtanítani.
Ezek a család fekete bárányai és fontos feladatuk van. Mégis ha Te vagy az, ezt megélni nehéz lehet.
Mi segíthet?
Tudatosítani ezt a családi dinamikát.
Megérteni, mit tudok adni én a lényemmel, gondolkozásommal, érzésvilágommal a családnak. Akár írd le és tedd ki olyan helyre, hogy lásd!
Ne feledd: Az újítók, a reformerek nélkül nem fejlődött volna a világ!
Tehát feladat:
- Az önbizalom erősítése, hogy elhidd: Különleges vagy!
- Elmagyarázni nekik a te működésed, mert nekik Te egy talány vagy.
- Megmutatni nekik egy másik valóságot. (Amennyiben nem nyitottak, erősítsd magad és talán egyszer nyitni fognak a te világod felé.)
Ne felejtsd el, tőlük is kell tanulnod, mert belőled pedig valószínűleg az hiányzik, ami bennük van.
A család lehet erős, ha mindenki egyazon pályán mozgolódik. Megtanulhatják egyazon mesterséget, fejleszthetik egymást benne és egymás kapcsolati tőkéjét bővíthetik.
Ha többféle beállítottságú ember, többféle nézet van a családban, valószínűleg nehezebb a lelki kapcsolódás. Belső munkával, tudatossággal, elfogadással viszont igazán izgalmas lehet egymás világát felfedezni. Nagyobb toleranciára tanít. Emellett gyakorlati haszna is lehet, hisz egy művészi beállítottságú embernek sokszor jól jön egy kis reális támogatás az ügyintézés és a jog világában. És milyen unalmas lenne az élet a realistáknak, a túlfűtött, különc művészlélek kiszínezett történetei nélkül és úgy általában a művészetek nélkül…