Az egyik legnagyobb önismereti terep a tanítói lét.
29 gyermek tükrözi vissza nap mint nap munkámat, viselkedésemet, hangulatomat. Hát…szép kis tükör! Tanító vagyok. 🙂
Négy osztállyal dolgoztam együtt eddig, mint tanítónő. Ha az ember figyelmes, láthatja, hogy a szereplők, a diákok nem véletlenül rendeződnek az osztályba. A Waldorf-pedagógia egyenesen kijelenti, hogy a kapcsolat már az égben köttetett és már vártak a személyedre. De ezt ne ilyen rózsaszínködös gondolatként értelmezd. Egymás kölcsönhatásai vagyunk, a tanító tanul a diákoktól és fordítva…és és itt nem csak a módszertanra gondolok, hanem emberileg.
Az első osztályomnál komoly ételintoleranciákkal küzdöttem és a legnagyobb kihívást jelentő kislány is. Ő általa értettem meg, hogy mi a gyökérproblémám. Egyáltalán milyen hiány vezetett a betegséghez. Amint megértettem, már nem volt dolgom a kislánnyal, ment felső tagozatra. Én meg meggyógyíthattam belső világomat. (Mára egészséges vagyok.)
De hogyan tudok olvasni az osztályom viselkedéséből?
Ezúton szeretnék segítséget nyújtani, hogy az osztályod tükrében mi az, amit az univerzum/ a Jóisten/az élet akar neked mutatni, hogy jobb ember legyél és segítsd azt a gyermeket, akit rád bíztak.
A közös gyógyulás lehetőségét hordozza az összes eset.
Íme a feladat:
- Írd le azokat a személyeket egymás alá, akikkel küzdelmesebb az együttműködés, vagy igazán ki tud billenteni! Vagy csak egyszerűen feladat van vele, mert indokolatlanul sír, fél stb.
- Írd a nevek mellé, hogy mi a nehézség!
- És harmadik pontban gondolkozz el, hogy a te életedben ezzel hogy tudsz azonosulni! Mit akar neked tanítani az élet?
pl.: Marcika: Nem bírja, ha irányítják és visszabeszél. – Mostanában engem is zavar, ha irányítanak és megmondják mit tegyek. Kifejezetten zavar, hogy le akarnak nyomni. – Ő is lenyomva érezheti magát? Miért? – Vezetői egyénisége van. Megoldás? – Keresni kell feladatokat, amikor ő is lehet vezető.
pl.: Kristóf: Rendszeresen sír, mert nem érzi magát értékesnek. Úgy érzi, különc az iskolában a tulajdonságaival – Ami engem illet, én is különcnek érzem magam és erősítenem kell magamban és a gyermekben is azt, hogy minden ember más, és olyan értékeket képviselek, ami különleges. Akár együtt keressük az értékeit, erkölcstan órán behozzuk témának.
pl.: Lukrécia: Nem lehet vele osztálykirándulásra menni, mert hiányzik neki az anyukája. – Ami engem illet, még nem váltam le én sem a szüleimről vagy még a felnőtt gyermekem életéről nem váltam le. Megoldás: Rendezni magamban, hogy miért nem? Mi tart vissza? A megoldás esetén tanácsot adni a szülőnek, akár a példám alapján vagy szakemberhez küldeni őket.
pl.: Béluka: Direkt lázad az órákon, direkt rosszul viselkedik. Én mi ellen lázadok? Lázadnék? De nem teszem meg. A gyerek megteszi.
Természetesen ezek a változások akár több időt is igénybe vehetnek. Így hát legyünk türelmesek magunkkal és a gyermekkel is!