Csoportos családállítás
Mire jó a családállítás?
- önértékelés javítása
- családtagokkal, szülőkkel való kapcsolat rendezése
- párkapcsolati problémák
- örökbefogadással kapcsolatos nehézségek
- a gyermekvállalástól való félelem okának feltárása
- ikertestvér-, testvérvesztés átdolgozás
- munkahelyi problémák
- pénzzel kapcsolatos negatív attitűd okának feltárása
- nehéz élethelyzetek, döntések, életviteli nehézségek
Mi is az a családállítás?
Egy katolikus misszionárius nevéhez, Bert Hellingerhez fűződik a családállítás módszere. Személye igazán megosztó volt az egyház és a pszichológiai körökben, hisz nem volt pszichoterapeuta diplomája és az egyházi keretekből is idővel kilépett.
Dél-Afrikai természeti népeknél végzett megfigyelései indították el abba az irányba, hogy a családdinamikával foglalkozzon. Látta, hogy az egyén egészsége és boldogsága nem választható el a gyökereitől és az ősök tiszteletében gyógyító erő lakozik.
Hazatérve egyéb pszichoterápiás módszert is elsajátított, majd a Rupert Sheldrake nevéhez fűződő morfogenetikus mezővel kezdett el dolgozni és figyelte meg az ott uralkodó törvényeket.
A morfogenetikus mező egy közös tudat-mező, vagy háló, tehát egy információs közeg, melyen keresztül energiaminták, gondolatok és érzelmek „találkoznak”. Ez az állatvilágban is megtalálható, ez által tudnak a vándormadarak kommunikálni vagy épp a méhek, hangyák szerveződni.
A kollektív tudat működik az embereknél is. Bert Hellinger a mező segítségével tudta csoportos terápiáin felfedezni, rendezni és gyógyítani azokat a mintázatokat, fájdalmakat, amelyek az egyén életében gondot okoznak. Ezt a módszert nevezzük ma a családállítás módszerének.
Mi történik egy családállításon? – Saját élményem a családállítással kapcsolatban
Mindannyian egyek vagyunk, mantráztuk közösen a jóga órákon. Testvérek vagyunk, hallhatjuk a templomban. Valamit éreztem ezzel kapcsolatban, de igazi felismerés és megértés az első családállításomon történt.
Öngyógyításom egyik állomása a családállítás volt. Nem igazán tudtam mire számíthatok, de kíváncsi voltam… és egy kicsit feszült is.
Az összegyűlt emberek nem ismerték egymást, akkor találkoztunk életünkben először. Körülbelül 8 főből állt a csoportunk.
A családállítás menete úgy történt, hogy mindenki elmondta a terapeutának egy-két mondatban miért jött, de senki sem részletezett semmit.
Ezt követően az első ember kiült a terapeutával szembe, majd tetszőlegesen kiválasztottak segítőket egy-egy szerepre, tehát a családtagok képviselőit. Ezek a szereplők nem tudtak semmit, azt sem, hogy nők vagy férfiak, gyerekek vagy felnőttek, élők vagy holtak. Csak elkezdtek mozogni a térben és érzéseket megeleveníteni.
A terapeuta a közöttük lévő kapcsolatokra kérdezgetett rá és figyelte a szereplők mozgását, rezdüléseit és az arcukon kiült érzéseket. Ezekből tudott tájékozódni és a klienssel együtt rájönni arra, hogy mi lehetett az elcsúszás vagy a kapcsolati probléma az ősöknél.
Ilyenkor sokszor kérdezik tőlem, mi van, ha ő nem fog érezni semmit? Előfordulhat, hogy pont olyan szerepbe kell beállnia, ahol a semmi érzésének van helye. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezzel nem szokott probléma lenni és rögtön működésbe jön a morfogenetikus mező ereje, érzések, késztetések formájában. (Például vágy a hirtelen lefekvésre, vagy a menekülésre stb.)
A gyógyulás egyik része az igazság felszínre hozása volt, a megértés. Másrészt a konfliktusban élő szereplők megbékéltetése, a családi rendszer helyreállítása, az ősök előtti meghajlás, oldó mondatokkal a kialakult feszültség megnyugtatása.
Az esemény végén egy zárókört tartottunk, melyben mindenki elmondhatta érzéseit és felismeréseit. Ahogy szétnéztem a teremben, minden egyes résztvevő elfáradt, de megkönnyebbült… Valamiféle ünnepélyes hangulat lengte körül a teret. Az őseink köztünk jártak azon a napon és segítettek a gyógyulás útján.
Számomra pedig bebizonyosodott, hogy nem vagyok egyedül. A kollektív tudat része vagyok és az én történetem benne van a te lelkedben és a te történeted pedig az enyémben. Azóta tudom, hogy egyek vagyunk.
